24
Szeptember
2020
B
BP

A NAIH állásfoglalása a céges járművekben elhelyezett fedélzeti kamerákkal kapcsolatban

Blog
kamerafedélzeti kameradach camnaihdpcjogos érdekérdekmérlegelésérdekmérlegelési teszt
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság állásfoglalást bocsátott ki, amelyben a vállalkozások tulajdonában álló gépjárművekben elhelyezett fedélzeti kamerák jogszerűségét vizsgálta. A dokumentumot az ARB Privacy Kft. szakértői ismertetik.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) 2020. szeptember 16-án kelt állásfoglalásában azt vizsgálta, hogy milyen feltételek mellett üzemeltethet egy gazdasági társaság a tulajdonában lévő gépjárművek kabinjainak elején útfigyelő, felvételt készítő fedélzeti kamerákat. Az állásfoglalás alapjául szolgáló megkeresés szerint a társaság a fedélzeti kamerák felvételeit „nem kívánja megőrizni, más részére továbbítani, kizárólag egyes kivizsgálandó eseteknél a kivizsgálás tárgyával érintett időszakra vonatkozó felvételt tartaná meg és csak további oktatás, belső fejlesztés céljából használná fel”. Ennek mentén a hatóság a gyakorlat számára fontos alapvetéseket fogalmazott meg.

 

A NAIH álláspontja

 

A NAIH mindenekelőtt kiemelte, hogy egy természetes személy képmása, az érintettről készített kép- és hangfelvétel az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) szerint személyes adatnak, ezen információk rögzítése, tárolása és felhasználása pedig adatkezelésnek minősül. E tevékenység során tehát az adatkezelőnek figyelemmel kell lennie a GDPR-ban foglalt rendelkezésekre, különös tekintettel az 5. cikkben foglalt adatkezelési érvényre juttatására. Ez alól – főszabály szerint – csak abban az esetben mentesülne a megkeresés szerinti társaság, amennyiben a fedélzeti kamerákat nem „üzleti tevékenysége” keretében, hanem magáncélból üzemeltetné.

 

A NAIH állásfoglalásában többször is hivatkozik az Európai Adatvédelmi Testület (EDPB) a személyes adatok videoeszközökkel történő kezeléséről szóló 3/2019-es iránymutatására. Az említett dokumentumban az EDPB hangsúlyozta, hogy kamerás megfigyelések keretében végzett adatkezelések jogalapjául szolgáló jogos érdek (GDPR 6. cikk (1) bekezdés f) pont) alkalmazásakor az adatkezelők kötelesek eseti vizsgálat tárgyává tenni azt, hogy az adatkezelés mennyiben érinti az érintettek jogait és szabadságait. Ha az adatkezeléshez fűződő jogos érdek az érintett érdekeivel, jogaival és szabadságaival szemben elsőbbséget élvez, az adatkezelés megkezdhető.

 

A NAIH ugyanakkor rámutatott arra is, hogy az érdekmérlegelés eredményét egyéb tényezők is befolyásolhatják. Így hivatkozott az EDPB iránymutatásában szereplő azon kitételre is, miszerint a „[m]enetrögzítő kamera telepítése esetén (például baleset bekövetkezésekor történő bizonyítékgyűjtés céljából) fontos gondoskodni arról, hogy ez a kamera ne rögzítse folyamatosan a forgalmat, valamint az út mellett tartózkodó személyeket”. Az adatkezelő érdeke ugyanis, hogy az esetleges balesetet rögzítő kamerafelvétellel rendelkezzen, nem alkalmas az érintett személyek jogaiba és szabadságaiba történő ilyen jelentős mértékű beavatkozás igazolására. Ebből következően pedig nem alkalmazhatók a gazdasági társaság tulajdonában lévő gépjárművekben útfigyelő, felvételt készítő fedélzeti kamerák

 

A NAIH álláspontjának értékelése

 

A hatósági álláspont alapvetően nem tér el a korábbi magyar gyakorlattól, illetve az EDPB által az említett iránymutatásban kifejtett főbb megállapításoktól. Ugyanakkor mind a NAIH, mind pedig az EDPB által kifejtettek felvetnek esetleges további kérdéseket. Mindenekelőtt az vizsgálható, hogy miként biztosítható, hogy a balesetek rögzítése céljából üzemeltetett fedélzeti kamera ne rögzítse folyamatosan az úton és a közelben történő eseményeket. Amennyiben a NAIH / EDPB álláspont azt, hogy az ilyen kamerákat csak esetenként, manuálisan lehet be- és kikapcsolni, akkor az önmagában is egy balesetveszélyes gyakorlatot eredményezne, hiszen a vezető figyelmét, ha rövid időre is, de a felvételek rögzítésének és az adatkezelés abbahagyásának mozzanatai kötnék le. Ezzel szemben, ugyanakkor csak az általános tilalom áll, vagyis, hogy magánszemélyeken kívül egyáltalán nem lehet fedélzeti kamerát működtetni gépjárművekben.

 

Másrészt érdemes összevetni a NAIH érvelését az ír adatvédelmi hatóság (Data Protection Commission – DPC) vonatkozó ajánlásával, amely elismeri, hogy a felvételek rögzítése szükséges lehet egy rendőrségi eljárás lefolytatása céljából, így a vonatkozó személyes adatok kezelésére is lehetősége van az adatkezelőknek. Ebben az esetben a következő feltételek érvényesülését kell figyelembe venni:

  • átláthatóság és előzetes tájékoztatás;
  • az adatok kezelése csak célhoz kötötten (balesetek körülményeinek bizonyítása) történhet;
  • a személyes adatokat csak a célhoz szükséges mértékben és ideig lehet tárolni;
  • a személyes adatokat rendszeresen törölni kell;
  • adatbiztonságot garantálni kell;
  • az érintett hozzáférési jogát biztosítani kell;
  • a felvételeket csak kivételes esetekben lehet nyilvánosságra hozni;
  • a felvételekhez való hozzáférést (pl. bírósági eljárásban) csak megfelelő jogszabályi keretek között lehet biztosítani.

A fenti álláspontok mindegyike (tilalom v. korlátozott használat) mellett lehet pro és kontra érveket felhozni. Kérdés inkább az lenne, hogy a gyakorlat miként fog ezután alakulni, melyik irányzat terjed el és az milyen hatással lesz az érintettek személyes adatok védelméhez fűződő jogára.

 

Kapcsolódó blogbejegyzések
További információra lenne szüksége?
Keressen minket bizalommal!